A földelés elméleti háttere

​

A földelés, ahogy az elektromos rendszerekben használt fogalom is sugallja, a felesleges energia biztonságos elvezetését jelenti a talajba. A test és a lélek szintjén alkalmazva a földelés a fizikai és energetikai kapcsolat létrehozását célozza a földdel, vagyis a talajjal. Ez a kapcsolat nem csupán fizikai érintkezést jelent, hanem a test energiájának lefelé irányulását is, amely összhangban van a gravitációs térrel, ami folyamatosan a földhöz húz bennünket. A földelés érzete akkor válik tudatossá, amikor érezzük, hogy testünk a gravitáció hatására stabilan megérkezik a talajra, mintha a víz egy kancsó aljára ereszkedne.

 

A mindennapi nyelvben számos olyan kifejezés létezik, amelyek szintén a földelés fogalmát tükrözik: „két lábbal a földön állni”, „talpon maradni”, „szilárdan állni” stb. Ezek a kifejezések mind a stabilitást, a kitartást és azt az erőt fejezik ki, amely szükséges ahhoz, hogy megtámasszuk és megtartsuk magunkat a mindennapi élet kihívásaival szemben. Az ilyen stabilitás és belső biztonság teszi lehetővé, hogy kiegyensúlyozottak és magabiztosak legyünk, és hogy rugalmasan reagáljunk a változásokra.

 

Azonban a trauma, kötődési hiányosságok vagy egyéb fájdalmas események megzavarhatják ezt a lehorgonyzott kapcsolatot. Ilyenkor azt érezhetjük, hogy „elveszítjük a talajt a lábunk alól”, ami az alapvető biztonságérzetünk megingásához vezethet. Ez a biztonságérzet elengedhetetlen ahhoz, hogy szabadon mozogjunk, hatékonyan kapcsolódjunk másokhoz, és rugalmasan kezeljük az élet kihívásait. Ezzel szemben az is előfordulhat, hogy túlföldeltté válunk, amikor annyira merevek és rögzültek leszünk, hogy elveszítjük a rugalmasságot és könnyedséget, amely szükséges ahhoz, hogy harmonikusan éljünk. A túlzott földeltség állapotában a stabilitás túllépheti a hasznos mértéket, és nehéz, rugalmatlan életérzést eredményezhet.

​

​

 

Az alulföldeltség és hatásai

​

Az alulföldeltség akkor alakul ki, amikor valamilyen megrázkódtatás vagy hirtelen trauma következtében az energia a testünkben felfelé irányul, és elveszítjük a kapcsolatot a földdel. Ilyen helyzetben a test reakciója lehet a hirtelen belélegzés, a levegő visszatartása, az izomfeszültség, vagy a test felső részében (pl. vállak, mellkas) érzékelt megfeszülés. Ezek az automatikus reakciók a fenyegetettség érzésével társulnak, és ilyenkor nehéz visszatalálni a stabilitás érzéséhez. Az alulföldeltség következményeként szétszórtság, ingerlékenység, koncentrációs nehézségek, vagy a pillanatban való jelenlét hiánya léphet fel.

 

Az ilyen állapot tartós fennmaradása kihatással lehet mindennapi életünkre. Ilyenkor nehezen tudunk összpontosítani a feladatainkra, vagy akár egy e-mail megírása is kihívást jelenthet, mert figyelmünk könnyen elkalandozik. Gyakran érezhetjük úgy, hogy „elveszünk a fejünkben”, és elveszítjük a kapcsolatot a pillanattal, az idővel és a térrel. A megfelelő földelés hiányában a stabil alapok nélkül könnyen válhatunk sérülékennyé és sebezhetővé, és nagyobb eséllyel követhetünk el hibákat vagy válhatunk balesetek áldozatává.

 

Az alulföldeltség nemcsak lelki vagy érzelmi szinten, hanem fizikailag is megnyilvánulhat. Az energiaáramlás akadályozottsága miatt nehézzé válhat a lábak és talpak érzékelése. A test izomfeszültsége, a légzés visszatartása, a medence körüli izmok megfeszülése és a térdek lezárása mind akadályozzák az energia leereszkedését a talaj felé. Ilyenkor hidegség, zsibbadás vagy gyenge vérkeringés léphet fel a lábakban, ami tovább rontja a földelés érzetét.

​

​

 

A Túlföldeltség jelensége

​

A túlföldeltség olyan állapot, amikor a stabilitás és a földhöz kötöttség túllépi a hasznos mértéket, és nehézséget okoz a mozgás és a rugalmasság megtartása. Azok, akik túlföldeltek, gyakran tapasztalják, hogy mozgásuk nehézkessé és fárasztóvá válik, mintha „gyökereik” túl mélyen hatolnának a földbe. Ez a túlzott stabilitás akadályozhatja az új élmények iránti nyitottságot és a változások elfogadását. Egy túlföldelt személy számára a lépések nehézkesek és fárasztóak lehetnek, mintha minden egyes mozdulat nagy erőfeszítést igényelne.

 

Ez az állapot olyan embereknél alakulhat ki, akik hajlamosak túlzottan ragaszkodni a megszokott struktúrákhoz és biztonságot adó helyzetekhez, és nehezen mozdulnak ki ebből a komfortzónából. Bár a stabilitás alapvetően pozitív érték, a túlföldeltség esetén ez túlságosan merevvé válhat, és megakadályozza a szabad és rugalmas életvezetést.

​

​

 

Az egyensúly jelentősége

​

Akár alulföldeltek, akár túlföldeltek vagyunk, mindkét állapot jelentős hatással van arra, hogyan éljük meg a mindennapokat, és hogyan kapcsolódunk önmagunkhoz és a környezetünkhöz. A földelés helyreállítása és az egyensúly megtalálása alapvető ahhoz, hogy harmonikus és kiegyensúlyozott életet éljünk. Az egyensúly azt jelenti, hogy stabil alapokon állunk, de képesek vagyunk mozgásban lenni, változni és alkalmazkodni is, ha az élet ezt kívánja. Az egészséges földelés olyan állapotot teremt, amely lehetővé teszi, hogy egyszerre tapasztaljuk meg a biztonságot és a könnyedséget, így hatékonyabban kezelhetjük a stresszt és a kihívásokat.

 

A földelés tehát nem csupán egy statikus állapot, hanem egy dinamikus egyensúly, amely folyamatosan változik a körülményekkel együtt. Amikor ezt az egyensúlyt elérjük, könnyebben kapcsolódunk saját erőforrásainkhoz, és jobban érezzük magunkat a bőrünkben. A földelés elősegíti a belső stabilitásunk kialakulását, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy tudatosan és céltudatosan alakíthassuk életünket.

 

 

​
 

Irodalom és Források:

​

Heller, L., & LaPierre, A. (2012). Healing Developmental Trauma: How Early Trauma Affects Self-Regulation, Self-Image, and the Capacity for Relationship. North Atlantic Books.

Ogden, P., & Fisher, J. (2015). Sensorimotor Psychotherapy: Interventions for Trauma and Attachment. W. W. Norton & Company.

Kornfield, J. (2008). The Wise Heart: A Guide to the Universal Teachings of Buddhist Psychology. Bantam Books.