A testünknek nem csupán az életfenntartás a funkciója, hanem érzelmi és pszichológiai élményeink tárolása is. Múltunk nemcsak szavakban, képekben vagy történetekben él bennünk, hanem testpozíciókban, feszültségekben, mozdulatokban és gesztusokban is. Ezek az automatizált szomatikus minták sokszor tudattalanok, és magukban hordozzák a tudatunk által elfelejtett, elfojtott vagy elnyomott történeteinket. A testi emlékezet különbözik az explicit, nyelvi emlékezettől, és különösen fontos szerepe van a procedurális tanulásban, amely során a gyakran ismételt viselkedések és mozdulatok automatikus, hosszú távú mintákká alakulnak.

​

 

A procedurális tanulás és memória

 

A procedurális memória felelős azokért a készségekért és viselkedési mintákért, amelyeket idővel automatikusan végrehajtunk. Például, amikor gyermekként megtanuljuk a cipőfűzés technikáját: kezdetben tudatosan követjük a mozdulatokat, de idővel, sok gyakorlás után már automatikusan kötjük meg a cipőnket anélkül, hogy gondolkodnánk rajta. Hasonlóképpen, amikor egy adott mozdulatot, tartást, feszültséget vagy gesztust ismétlünk, az szokássá válik. Ez a „testi emlékezet” olyan viselkedések és reakciók történetét hordozza, amelyeket csak a test nyelvének megismerésével érthetünk meg teljesen.

​
 

A trauma és kötődés hatása a procedurális tanulásra

 

A trauma és a korai kötődési minták erőteljesen hatnak a procedurális tanulásra. Példaként említhető Ella története, aki gyermekkori bántalmazás során olyan testi válaszokat alakított ki, amelyek segítettek neki megküzdeni az abúzussal és megfelelni édesanyja elvárásainak. Gyakori, hogy a gyermekkori félelem hatására a test feszülté válik, vagy éppen ernyedten „feladja” a helyzetet. Az ismétlődő félelmi reakciók idővel automatizált testi mintákká alakulnak, és akár évtizedekkel később is emlékeztethetnek minket a korábbi traumatikus élményekre.

 

Ella esetében például a vállak felhúzása és a karok megfeszítése jelezte azt a belső konfliktust, amelyet nem tudott szavakban kifejezni. A vállai meggörnyedése a gyermekkorában érzett félelmet tükrözte, míg a karjai feszültsége arra utalt, hogy meg akarta védeni magát. Ella feszültsége az édesanyja szigorú szabályai miatt is fennmaradt, mivel anyja az udvariasságot és a visszafogottságot díjazta. Így Ella megtanulta, hogy csendesnek és „kicsinek” kell lennie ahhoz, hogy minimalizálja a sérülés kockázatát, és elnyerje anyja elfogadását. Ezek a procedurálisan tanult, automatizált viselkedések felnőttkorában is fennmaradtak, és befolyásolták Ella kapcsolatainak alakulását, megnehezítve számára az intimitás kialakítását.

​
 

A testi emlékek szerepe és hatása a felnőtt életben

 

Az ilyen procedurálisan tanult testi minták gyakran tovább működnek akkor is, amikor már nincs szükség rájuk, sőt, akár akadályozhatják is az életminőséget. Egy gyermekkori trauma következtében kialakult testi válasz, például az összegörnyedés, akadályozhatja a pozitív kapcsolatok kialakítását, mert a test automatikusan újra és újra figyelmeztet a múlt fájdalmas tapasztalataira, mintha azok ismételten bekövetkeznének.

 

Ella például megtanulta, hogy a „biztonság” érdekében össze kell húznia magát, kerülnie kell a szemkontaktust, és feszülten kell reagálnia. Amikor felnőttként szeretett volna egy tartós párkapcsolatot, teste automatikusan visszavonult, mivel az intimitás gondolata a régi félelmeket aktiválta. A procedurálisan tanult testi válaszok tehát megnehezíthetik, hogy a múlt emlékei helyett a jelen valóságához igazodjunk.

​
 

Az újratanulás lehetősége: a test nyelvének megértése

 

A test nyelvének megértése és az automatikus testi válaszok tudatosítása segíthet a múlt elengedésében és a jelen valóságához igazodó új viselkedésminták kialakításában. A terápia során Ella fokozatosan megtanulta felismerni és kifejezni a teste által tárolt emlékeket. Amint felismerte, hogy tudattalan feszültsége a múltban való védekezési kísérletét tükrözi, képes volt szembenézni azokkal az érzésekkel és élményekkel, amelyeket a teste évtizedekig tárolt. A testorientált önismereti munka segítségével új, tudatos mozdulatokat és testtartásokat gyakorolt, például megtanulta, hogyan tartsa fenn a szemkontaktust és hogyan engedje meg magának a nyitottságot. Így fokozatosan elengedte a múltban rögzült automatizmusokat, és új, adaptívabb viselkedésmintákat alakított ki.

​
 

Összegzés

 

A test nyelvezetének megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk a saját történetünkről. Az emberi tapasztalatok nem csupán a tudatos elme szintjén léteznek, hanem mélyen beágyazódnak a testbe is. A procedurális memória és a test automatikus válaszai olyan emlékeket hordoznak, amelyeket tudatosan talán nem is érzékelünk, de amelyek hatással vannak jelenlegi életünkre és kapcsolatainkra. A testi emlékezet feltárása és megértése felszabadíthat a múltbeli korlátoktól, és lehetővé teheti, hogy új, egészségesebb kapcsolatokat és viselkedésmintákat alakítsunk ki a jelenben.

 

 

Irodalomjegyzék:

 

    

Ogden, P., Minton, K., & Pain, C. (2006). Trauma and the Body: A Sensorimotor Approach to Psychotherapy. W. W. Norton & Company.

Schore, A. N. (2012). The Science of the Art of Psychotherapy. W. W. Norton & Company.

Fisher, J. (2017). Healing the Fragmented Selves of Trauma Survivors: Overcoming Internal Self-Alienation. Routledge.

Porges, S. W. (2011). The Polyvagal Theory: Neurophysiological Foundations of Emotions, Attachment, Communication, and Self-Regulation. W. W. Norton & Company.